3.1
Pónifalvában,Felhőházán,és Vágtaszegen furcsamód egy be nem tervezett eső jött létre,ami arra kéztette a polgárokat,hogy maradjanak bent házukban.Viszont amikor Shadow főlkelt,és szétnézett a kis házban,nem csak kint,de bent is érezte a csendes magányt.Elöször Vio kupis ágyán vett észre egy kis cetlit,melyre ez volt írva:
"Shadow,Vaati,Red,akárki aki ezt a levelet olvassa:Kimentem ahoz a réthez,ahol tengap voltam,és most edzek.Senki ne merjen követni,mert ma eléggé dühös állapotban vagyok,és ekkor bárkire rálövök egy nyilat.Tudom,esik az eső,de ez mégjobban megmondja neked,hogy ne probálj meg követni.
Vio"
Aztán Red szobájában talált egy papírt,bár az nem volt tulságosan eltépett:
"Elmentem Felhőházára,mert ma korán reggel minden pegazusnak kűldtek egy levelet azzal a hírrel,hogy valaki más irányítja a felhőket.Dremost Fluttershy házába vittem,hogy ne legyen láb alól.
Red"
Sajnos Vaatiról nem tudott semmit sem,így a keresésére indult.Kiment,húzott egy pajzs varázslatot a feje fölé,és már el is indúlt első helyre,ahova Vaati talán mehetett,A Kockacukor Sarokba.Bement,egy nagy "halló"-val köszöntötte a helyet,és közben az ottani patatörlőben megtörőlte a patáját.Elöször az ugráló vattacukorhajas kancára számított,aki odajönn hozzá,de végűl egy rakás krémmuffinal a hátán Répatorta úr jött ki,és gyorsan vágtatva a másik oldali szobába odadobott neki egy sziát.Kicsit furcsálta az egészet,hisz általában Répatorta nem szokott kedden dolgozni,és főleg nem délelött,mert akkor mindig vagy Krémtorta,vagy Cukorfalat szokott munkálkodni.Inkább nem foglalkozott többet ezzel,és inkább csak gyorsan megkérdezni akarta,hogy látta-e Vaatit,de nem tette,hisz nem is ismeri a sárga földi póni Vaatit.Gyorsan kiment,és hagyta a cukrászt dolgozni,közben pedig eldobott az ajtó felől egy viszlát mondatot,de a végét már nagyon elhúzta.Hajnal házához vette az irányt,miközben patája alatt tocsogott a vizes föld.Mire odaért a házhoz,tiszta sár volt négy patája,így azt gyorsan megprobálta lerázni a küszöbön.Bekopogott,semmi reakció.Megint kopogott,újra semmi.Látta,hogy vannak bent,de mégsem nyitott senki sem neki ajtót.Úgy két perc után ismét kopogott,és végűl egy kis sárkányfióka nyitotta ki az ajtót.
-Szia Tüsi-köszöntötte Shadow.
-Szia Shad.Jó,hogy jössz,talán te tudsz valamit tenni,amitől Hajni lenyugszik.Egész reggel csak a könyveit bújja,és már kezdek aggódni érte-mondta kicsit aggodalmasan a sárkány.A csődör betért,és már három lépés után meglátta a lila unicornist a könyvei közt.Gyorsan,és eszeveszettűl váltogatta maga elött a könyveket,és azokat a papirkötegeket,amik már nem kelletek neki,azokat hátra,vagy jobbra hajította.A fehér póni is arcon kapott pár poros könyvet,de nem ált meg,míg el nem ért az ideges kancához.
-Szia Hajni-Ekkor viszont megfordúlt a lila egyszarvú,és olyan ideges,és alvásmentes arcot látott maga elött az árnypóni,hogy majdnem meg is ijedt tőle-Öh,úgy látom,hogy nem vagy abban a boldogságos kedvedben.Mi a bajod?
-Hogy mi?HOGY MI?!LÁTTAD TE MA AZ EGET?!HOGY LEGYEK ÉN MA NYUGODT,ÉS VIDÁM,HA ILYEN KÁOSZOS AZ IDŐ?-Dühödött fel Hajnal.De nyomban visszatért a könyvekhez,és probált valami mágiát találni,amitől elmúlik ez az idő.
-Fuh,még egy feldühödött unicornis....Nézd,Hajnal,szerintem ezt most bízd a szárnyas lovakra,nem kell neked gyötőrnöd magad ezen!Amúgy is meg,te nem láttad Vaatit?Én sehol sem láttam-Ekkor megált egy percre Hajni,és hátrafordította fejét,Shadow felé,aki már tudta is,hogy mit akar mondani a másik póni-Nehogy azt feltételezd,hogy ő csinálta ezt az egészet!
-És mivan akkor,ha tényleg ő tette?-kérdezte Hajnal,már olyan magabiztosságal,hogy nem is lehetett volna letenni őt arról a hitről,amiben hitt-Hisz tudod,hogy ő régen egy démon volt nem?Most terveli ki a tervét,hogy majd ő uralja a világot!
Miközben ilyen feltevésekett tett Vaatiról,Shadow lassan hátrálni kezdett az ajtó felé.
-Nos,hogy ment?-kérdezte meg Tüsi.
-Hááát.....Legalább már nem az idő összevisszaságáról keres választ-felelte pozitívan,és kiment az ajtón.Még mindig hullot a víz Pónifalvára,és már köd is képződött a téren.
-"Páratlanhoz inkább nem megyek,mert ott biztos ruhavarrás folyik.Almáshoz sem inkább,és Cuki,meg a két pegazus kivan lőve.Mi francot csináljak akkor most?.......Tudom,hogy Vio 100%-ban nem helyeselné,de akkor is megfogom nézni,hogy hogyan edz"-jelentette ki magában Shadow,és el si indúlt visszafele.Átvágott Pónifalván,és úgy 10 perc után meg is találta Vio harcterét,de eléggé ködös volt a hely,így alig tudott valamit látni.Volt egy kis lejtő,és utána egy rét,viszont a lefele út olyan csúszós volt a sár miatt,hogy nem lehetett szárazon lemenni.Shadow sem úszta meg tisztán,kicsit piszkos lett,de azt gyorsan lerázta magáról,és körbenézett.Pár fa,és egy szép nagy tisztás volt látható.A dombtalan területen nyomban észre vette a sok céltáblát,pár darabból már csak kis darabkák maradtak,néhány pedig teljesen érintetlen volt.Végűl megtalálta a ködös,esős tájban a kifáradt ibolya színű barátját is,ki nyomban hátrafordúlt,és rálőtt a másikra.Az elteleportálta magát pont egy centire a nyíl mellé.
-Ha a dühből nyersz energiát,akkor most fejezd be!Tudod,hogy ha egy démon ellen küzdesz meg,hidegvérre van szükséged,nem olyan forrofejűségre,mint amilyen Bluenak van!Muszály lenyugodnod,mert ha így edzesz tovább,egy csapással lefog téged verni Ghirahim!-szólt oda neki Shadow,és lassan közeledni kezdett Vio felé.Mikor végre odaért az ibolya pónihoz,az nyomban egy furcsa réteget vont maga köré.
-Hadj békén.Minek követtél engem,nem megmondtam,hogy ne menj utánam?-szólt dühösen ki a burokból a lila egyszarvú.
-Redet elhívták Felhőházára,és Vaati eltünt,mint a kámfor.Elkezdtem felkutatni Vaatit,de nem találtam rá,és mert mást nem is tudtam tenni,ide jöttem-felelte a legkissebb komolyság nélkűl.A burok mögött lévő csődör a hang felé forgatta a szemét,mintha nem is lenne ott a fal,és közben halgatta az esőcseppeket,amik rácsöpögtek a burokra.
-Ha ennyire kiakarod ereszteni a dühödet,miért nem küzdesz meg velem?-tette fel az ötletet a védőfal nélküli póni.A kék sima felület eltünt egy másodperc alatt,és Vio odafordúlt féltestvéréhez.Nem szólt,csak szeppenéstelenűl bólintott egyet.Mind a ketten egy méterre egymástól szembe áltak,és fegyverüket megmutatták.Az ibolya színű unicorn az égbe emelte íját,ami már meg is volt tőltve egy nyíllal.A fehér párjának viszont nem tárgy fegyvere volt:Egy fekete tűzőrvény jelent meg Shadow körűl,amin keresztűl olyan érzéstelenűl nézett vissza a fekete ruhás póni,mintha csak egy robot lenne.Úgy is nézett vissza Vio is,és amikor mind a két póni készen ált,hogy megmérkőzzenek,egyszerre indúlt el egy fénylő nyíl,és egy fekete lángnyaláb is,melyek olyan érzést keltettek,mintha csak valaki megküzdene a saját árnyékával.Ez nem is volt annyira hülyeség:Shadow volt tulajdonképpen Vio árnyéka itt.Ellentétek voltak egymásnak,mégis ők olyan kivételes párost alkodtak,amit más nem is tudott volna elérni.Ez volt az első harcuk egymás ellen,ami eléggé furcsa volt mindkettőjük számára.A két különböző támadás összeütközött,és ezt egy robbanás fojtatta,amibe gyorsan beleszaladt Vio,és egyben el is tünt.Nem voltak jók a látási viszonyok,de a fény,amit a fekete tűz okozott,normálisan láthatóvá tette a terepet.Késöbb az ibolya színű egyszarvú társa háta mögött jött elő,és mire megpillantotta a nyilast az árny,már röpűlt is a nyíl felé.Rögtön eltünt,és amikor újra feltünt a terepen,a fekete lángfalat eltüntette maga körűl.Ezt Vio furcsálta,hisz az szokott lenni Shadnak az egyfajta védőfalja,és soha nem tünteti el maga elől ezt a réteget.Ám egyszeriben égető,és meleg érzése támadt,ami nem is volt meglepő,hisz a fehér unicornis Vio köré tekerte a tűzfalat.Égedte bőrét a tűz,de érezte,hogy a fekete lángok nem veszik le róla a bőrt,csak kissé megsebzik.Mert tudta,hogy már nincs Shadow irányítása alatt a fal,gyorsan ura lett annak,és a következő nyílára tett egy kevés tüzet.Ellőtte a fémes elejű tűzbotot,ami bár nem talált bele áldozatába,egy kis karcolást végzett az arcán.Miközben küzdöttek,olyan új támadásokat használt fel Vio,hogy párat nem is lehetett kikerűlni.Minthogy például három nyilat egybe forrasztott,vagy,hogy egyszerre kombinálta az egből lejövő villám,és a fekete tűz sebzését,és a két erőt összevegyítette egy nyilba.A végén látszott,hogy mind a ketten kaptak elég támadást,de végűl Shadow adta fel,viszont nem azért,mert elfáradt:Csak nem akarta már most elszomorítani "testvérét" még harca elött.
-Igen sokat gyakoroltál,és nagyon jól kihasználtad a támadásokat-dicsérte meg a fehér egyszarvú ellenfelét.Az segített neki főlálni,de aztán kicsit főlnevetve ezt mondta:
-Ugye ezt csak azért csináltad,mert nem akartad,hogy komor legyek?
-Igen,de te honnan...
-Oh,ugyan már,Shadow,én észre tudom venni az ilyet.Borzalmas voltam,az érzéseim irányítottak,így nem tudtam kellőképpen koncentrálni.Na,gyere,szerintem Vaati már otthon van,vagy ha nem,akkor megkeressük!-mondta optimistán Vio.Amikor benyitottak a házba,és megnézték a szobájukat,tényleg ott látták a mályva hajú egyszarvút Vio ágyában,amint mélyen alszik.Ezen meglepődött a fehér csődör,de társa tudta,hogy itt fogja találni.
3.2
-Hé,hé Vaati,hé-suttogta bele éjjelek éjjelén Vaati fülébe Blacky ezeket a szavakat.Ezt még úgy háromszor megismételte,és már majdnem elkezdte negyedszerre is,amikor az egyszarvú dühösen felűlt az ágyban,és ezt kiáltotta,persze még csendben:
-Igen,mivan?!Már nem is aludhatok nyugodtan?!-A plüss ledobta magáról a takarót,amit a póni hullajtott rá,és így válaszolt:
-Bocs,de most jutott eszembe,hogy a régi házamban voltak olyan könyvek,amikben talán tudunk valami választ kapni a démonokkal kapcsolatban.
-Oké,és te eredetileg hol is laktál?
-Az Elvadúlt Rengtegben!-A mályva hajú csődör nem volt annyira oda a lakhelye miatt,és ezt egy elájulással jelezte.
-Oké,és akkor most tényleg ekkor kell elmenni oda?-kérdezte idegesen a csődör.
-Igen,igen,hisz tudod,én utálom a napfényt,szóval-és ekkor főlugrott a sapkával egyetemben a fejére-Indulás,paci!
-Eh?Paci?-kérdezte ingerűlten Vaati.
-Paci,póni,Vaati,tök mind 1,csak menjél már!-és egy illedelmes hajhuzással el is indította a csődört.A hold bár már lemenőben volt,még mindig ő uralta az eget,és miközben a indigó ruhás csődör robotként ment az erdő felé,egyszercsak a fekete bábnak eszébe jutott valami.
-TELEPORTÁLÁS!-kiáltotta.Vaati értetlenűl főlnézett a fekete kutyaállatkára,aki rögtön megmagyarázta ezt:
-Ugye te tudsz teleportálni,ugye?Nos,akkor biztos az Elvadúlt Rengetegbe is eltudsz minket vinni!
-Nem is tudom.....Talán engemet épségben elvinne a helyre,de mivan,ha tégedet meg megpörköl?-aggodalmaskodott Vaati.
-Nem lesz semmi baj,hisz olyan jól csináltad a tanulás közben is!No,gyerünk!-sürgette Blacky.Vaati végül révette magát erre az ötletre,és amikor főlfénylett a sapkája alatt egy fény,nyomban eltüntek.Vaati kinyitotta a szemét,és elötte megjelent az ismerős fekete fás erdő.
-Blacky,minden rendben?-kérdezte az unicornis.
-Igen,minden rendben!-mondta vidáman a kicsiny hang.Utána sorjában adta a parancsokat a csődörnek a báb,mikor elértek egy falhoz.Homályba volt tekerve a táj,és egyben a fal is,amit hiába probált Vaati elmozdítani,nem ment.
-Ezt a falat olyan cérnavékony szövettel takarták be,ami ellenál minden mágiának,még Celestiáénak is.A fal túloldalán van a házam.Nem lehet főlmászni rá,mert nagyon egyenes,és nincs egy rése sem.
-És miért van itt ez a fal?-De erre a póni már nem kapott választ.Nyomban tudta,hogy hogyan juthat át a másik oldalra:Főlmászik egy magas fa legtetejére,és jobbra dől,amikor pedig már látja a fal túloldalán lévő földet,és biztos abban,hogy oda esik,elengedi a fát.Sokkal könnyebb volt kitalálni,mint megtenni,hisz a legmagasabb fa ott csak egy ezüstfenyő volt,és patákkal sokkal nehezebb a fára mászás.Bár nehezen,de főltudott mászni,és ahogy elképzelte,a fa legfelső pontja igazán hajlékony volt,így az eldőlésnél semmi sem akadályozta meg.Elengedésnél viszont hatalmasat puffant,olyan kemény volt a föld.Főlált,és körbenézett:A fák itt sokkal magasabbak voltak,mint az Elvadúlt Rengetegben.Az egész helyet egy igen furcsa azurkék köd vette körbe,és a fák közt furcsa sikoltások,és hangok mentek el.Vaati lassan ment egyre beljebb az erdőbe,de ezzel egyre hidegebb lett.A fák olyan öregnek látszottak,hogy még a rajtuk lévő moha is rájuk kövesedett,és a hidegtől zöld helyett ezüstös árnyalatot kaptak.Egy álat meg volt látható,pedig a hely nagyon dús növényzetű volt.A nap alig tudott besütni az erdő földjére,mert az égig érő fák levelei eltakarták a meleg fényt.Egyszer csak a már sötétet megszokó vörös szemek(Megjegyzés:Vaati szemei) valami fényes dolgot láttak meg a távolban,és nyomban elkezdett vágtázni a csődör.Beért a fényes helyre,ami egy rét volt,és ott nem volt semmiféle köd.Itt az egész hely csillogott a napfényben,de állatoknak még mindig nem volt jelenlétük.Vaati egyszer csak megált,és szigorú hangnemben megszólalt:
-Balcky,miért nincs senki sem ebben az erdőben?
-Ne mondj ilyeneket,butus,mi ketten ittvagyunk!-probált eltérni a kérdéstől egy buta válasszal Blacky.
-DE miért csak mi vagyunk itt?-Faggadta tovább a plüsst,és már úgy,hogy a mágiájával levitálta az égben.Továbbra sem felelt a báb,és ezért pedig meg is kapta a büntesést:Körbe-körbe forgott a levegőben.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁLJ!!!!-kiáltotta,és meg is ált-Mindent elmondok erről a helyről.Ez a hely amióta itt,ezen a földön létezek,így áll.Amikor ideérkeztem,még nem is volt Elvadult Rengeteg,de mert az erőm itt korlátlan volt,ezért egyfajta szellemvilágot alakítottam ki,ahol én vagyok az úr.Amikor ez megtörtént,az a terület,ahol most az Elvadult Rengeteg áll,teljesen kihalt,de még a régebbi állatok,akik itt éltek,azok szellemei még máig is kisértenek.Azonban az energia,amit kieresztettem,pár év után elkopott,így az a rész,ahol most az a Rengeteg áll,ott már nem volt hatalmam.Azután oda betelepűltek az állatok,és minden úgy ment,mint máskor,csak mostmár kevesebb terület volt az egyém.Akkor lehiggadtam egy picit,és sokkal kedvesebben bántam az ottmaradt lelkekkel,és akkortájt építettem azt a házat.Ám azokban a napokban egyszer csak egy póni jelent meg környékemen,ami igen különös volt,de aztán rájöttem,hogy biztos a szellemvilág is kicsit elkopott erővel volt megáldva,így az a póni nem halt meg,amikor ideért.Megakartam barátkozni vele,de véletlenűl áldozata lett az egyik méreggel teli tüskésbokornak.Hulláját megsirattam,de amikor véletlenűl megkostóltam a vérét,rég nem érzett szomjat éreztem a testemben,így azon nyomban megettem az egész pónit.Egy szörnyé változtatott a vér,és minden póni,aki csak odamerészkedett,azzal elkezdtem játszadozni,és mire a fehér hold főlkelt,már nem is maradt belőle semmi.Ám egyik ölésemnél keményen leszidott egy kanca,valami megállított engem.Hagytam elmenekűlni a félholt pónit,de az volt az utolsó ló,aki betért ide,mert mihejtsd elmúlt pár nap,a birodalmam körűl főlemelkedett a fekete fal.Megint eltelt pár év,amiket unatkozva töltöttem el ott,de aztán a semmiből két bátor póni bemerészkedett hozzám,nevük szerint Vio Link,és Red Link,akik ketten kivittek innen,egy nagy harc után,és azután ott éltem tovább a Linkeknél.
Vaati ijedten hátrált meg a kis bábtól,miután befejezte történetét,aki rögtön rájött,hogy miért teszi ezt,és még hozzáfűzte:
-Már nem akarok egy pónit sem megenni,így ne aggódj!-Kicsikét megnyugodott a csődör,de nem bizott még annyira Blackyben,hogy ne féljen tőle
-De...Te hogy tudtál enni,ha csak egy báb vagy?-kérdezte Vaati.
-Hát ezért!-és felugrott a kis báb,pont a rét kijáratának a kövére.Akkor furcsamód a bábból egy fekete hajú,szürke kabátos,fekete-fehér sálas lány lett.Vaati nem hitte el,amit látott.
-M-m-I lett veled?-dadogta.
-Amikor ezen a ponton átmegy valaki,az átváltozik emberré!Már akkor csináltam ezt a bűbájt,amikor még pónikra voltam éhes.Na,gyere,még nem láttam emberi alakodat,szóval eléggé kiváncsi vagyok rá!-mondta Blacky.Vaati odament az útra,és pontosan az történt vele,mint Blackyvel.Annyiban külömbözött Vaati Blackytől,hogy a lány sokkal magasabb volt társánál,amiért kicsit gúnyolta is.
-Azt hittem,hogy magasabb vagy valamicskét,de hogy ennyire kicsi lennél!-cukkolta kuncogva a lány.
-Hehe,nagyon vicces,de menjünk már abba a házba!-mondta idegesen Vaati,és elindult északra.A fekete hajú lány vidáman követte őt,és megint besötétedett az egész út.Egyszer csak megláttak egy nagy házfélét,amire rögtön rákiáltotta Blacky,hogy az ott a háza.Megfogta Vaati kezét,és elkezdett futni,a fiú pedig ijedten probált nem elesni.Főlment a ház falépcsőjén,ami kisértetiesen nyikorgott a lábuk alatt,de ez csak mégboldogabbá tette a sálas lányt.Kézfejét maga elé tette,mint egy faltörő kos,és így tört be a házba.Minden ugyan olyan volt,amilyennek hagyta régen:Vörös szőnyeg a padlón,és fehér fa alap alatta,egy rakás polc,pár asztal,amiknek a lábuk nem is láb,hanem négy fagriff volt.A csillár nem volt olyan nagy szám,de mégis különleges volt annyiban,hogy lila fényt borított az egész helyre,mihejtsd beléptek.
-Hú,ez szép!-csodálkozott Vaati,mikor körbenézett.
-Ugye,hogy ugye?No,akkor most gyere,a bal oldali folyosó tizenkettedik ajtója a könyvtáré,ami sokkal nagyobb mint amilyennek....-Mondta Blacky,miközben ballra kezdett el lépdelni,ám ekkor valaki félbeszakította a mondanivalóját:
-Lassan a testel,Pónigyilkos!!-és egy vöröshajú kékruhás lány ugrott le a csillárról,látszott rajta,hogy sokáig ott lengett.
-Te meg ki vagy,he?-kérdezte Blacky.
-Az én nevem Blueshard,egy unicornis,aki azért várt rád ily sokáig,hogy végre megküzdjön véled,és legyőzzön!Hallotam rólad jó sokat,hogy miket tettél a pónikkal,így hát mindig is leakartalak verni,de hiába jöttem el ide,te nem voltál már itt,így csak vártam,és vártam,és végre itt vagy!Amúgy meg...Annyira erőtlen lányka vagy,hogy főlvettél egy fiút,hogy megvédjen?Igen kicsi szerintem,hogy megvédjen,de mind 1,akkor is megfogsz halni!-és nevetve elővett a semmiből egy tollat,és egy papirtköteget,aminek első lapjára szempillantás alatt odarajzolt egy sárkányt.Kitépte a lapot,és elhajította,amit párpercig vitt a szél,és amikor leesett,egy forgószél kiséretében a lapon lévő sárkányból egy igazi,fekete pikkelyes kígyósárkány lett.
-Ezt most hogy?!-érdektelenkedett a fekete hajú lány.
-Mert én egy unicornis póni vagyok alapból,varázserővel rendelkezek,és mert a képességem a rajzolás,amit lerajzolok,azt vagy életre kelthetem,vagy csak hagyom a papíron.Ugye milyen érdekes?-kérdezte ördögien Blueshard,és mutatóuját Vaati felé emelte-Sárkánykám,kérlek öld meg őt!
A kígyóféle mikor odaért a fiúhoz,gyors körözésbe kezdett körülötte,mintha csak egy vihar akart volna kavarni.Ezt nem hagyta a középen lévő ember,és fölugorva a sárkány hátára hevesen kezdte el ütegetni a szörnyet,üteseibe pedig villámokat is tett,hogy mégjobban fájjon a sárkánynak.
-Blacky,mit álsz te ott?Menj,és várd le azt a fruskát!-parancsolt a kabátos lányra a sárkányölő.
Blacky elkezdett futni a másik lány felé,főlugrott,és pofánrugta,utána pedig amikor leérkezett a földre,visszafordúlt a vöröshajú lány felé,aki még mindig csak ott ált,és arra ráküldött egy sötétes sugarat.Azt hitte,hogy már leverte,de mikor eloszlott a köd,amit a fekete csillogó lézer csinált,látta,ahogy egy kék pajzsot vett a lány köréje,így nem találta el a támadás.Egy gúnyos mosollyal ujabb rajzba kezdett,és megint eltépte a rajzlapot,de most egy tűzgolyó jelent meg szempillantás alatt,ami keményen megsebesítette a fekete hajú lányt.Ezt nem hagyta annyiban az égési sérülésekkel szenvedő csaj,és közelharba fogott,ami sokkal jobban ment neki,mint ellenfelének.Miközben ők ádázúl verekedtek,az egyetlen fiú ott már rég leverte a sárkányt,és a két harcoló lányt nézte.
-Hajrá Blacky!-kiáltotta oda Vaati,miközben a padlón űlt,de amikor Blacky odafigyelt a másikra,rögtön odakiáltotta:
-Te is segíthetnél!
-Minek?Hisz annyira kevés találatot kaptál,sokkal erősebb vagy nála!-Ám ekkor akkora hasbaütést kapott a pepita sálas ember,hogy elájúlt,és bár Vaati csak ennek a felét érezte meg,neki is fájt.Ekkor megint beállt Vaatinak az az őrűlt formája,mint ami a Mantikornál is volt,és egy hatalmas villámmal a falnak csapta Blueshell-t,de ezzel nem ált meg,további villámcsapásokkal sorozta a lányt.Blacky úgy 10. villámnál már érezte,hogy ennyi elég volt Blueshellnek,ezért odarohant Vaatihoz,és egy pofonnal probálta visszazökkenteni a normális állapotába.A hatalmas ütéstől a padlóra került,pár percig pedig nem is ált fől,hanem eszméletlenűl feküdt a földön.Blacky odarohant hozzá,és a karjaiba vette.
-Vaati,ugye nincs bajod?-kérdezte réműlten a fekete hajú lány.Akkor viszont válaszként egy gonosz kacajt hallott meg a fiú felől,és nyomban leejtette.Hátrálni kezdett Vaati elől,aki lassan főlűlt,de haja beleált a szemeibe,így nem volt látható az arca.
-Nagyon kedves,hogy így foglalkozol velem....-És ekkor a fele haját elvette az arca elől,és látni lehetett szemein,hogy nem olyan volt,mint amilyen máskor-....De nekem nem kell NŐVÉR!!
És Blacky felé is küldött egy égi fényt.A lánynak kétszeresen fájdalmas volt,lelkileg,és testileg is,majd térdére űlt,és a földet bámulta.Vaati főlált,és egy gonosz kacajjal újból beszélni kezdett.
-Nos,és hogy véget vessek mindkettőtök életének,jöjjön a....-Ekkor viszont a semmiből hirtelen egy fájdalmas érzés fogta el,amitől ő is a padlóra került-Mi.....A......Fene.....Ez...?
-Ez az a lélekkötelék,amit még pár nappal ezelött kötöttünk,Vaati.Tán most nem emlékszel rá,de még akkor sokkal kedvesebb voltál,mint most.De kérdem:Hová lett az a Vaati?!Ha még itt van valahol,kerüljön gyorsan elő!Vagy nem állok jót magamért....-mondta Blacky,miközben főlált.Lassan közeledni kezdett a fájdalomtól szenvedő Vaatihoz,és amikor odaért,odanyújtotta a kezét.A fiú főlnézett rá,és ott eltünt a gonosz oldal megint,és elájult.Blacky főlsegítette,és hátára téve ment kifelé.
-Hé,te meg miért mész ki?!Gyere csak,küzdj meg velem te..
-Kussolj már,ripacs!Nem látod,hogy van már valaki a hátamon púpnak?!-ordított rá a kabátos lány,és kiment az ajtón át.Blueshard nézett ma elé,és elgondolkozott az életén a másik szavai után.Blacky jó sokáig bírta Vaatit,de amikor ahoz a ponthoz ért,ahol az emberi alak visszaváltozik eredeti formává,rákiabált a társára:
-Utasok,leszállni!-és letette a hátán lévő fiút.Az fölkelt,és rögtön megértve a mondanivalóját előre ment,és póni alakjába változott vissza.A lány is követte őt,aki ugyan úgy visszaváltozott saját báb formájába.Vaati szarva felcsillant,pár perc után pedig már az Elvadúlt Rengeteg bejáratánál ált.Elkezdett sétálni,de eléggé csodálkozott azon,hogy még úgy kb délután lehetett.Hangtalanul a bábra nézett,ki ezt felelte:
-Az erdő annak részében pár perc óráknak is számíthat.Jajj,a francba,és nem is néztük meg a könyveket ott!Visszamegyünk?-Ám amikor látta barátja arcát,inkább elvetette az ötletet.Beértek a házukba,Vaati benyitott csurom vizesen,megrázta magát,és Vioék szobájába érve rögtön az ágynak vetette magát,és mély álomba merűlt....
.....És így kerűlt ő oda............
3.3
A harc napja elötti napon egy,már betervezett eső volt,így Vio inkább elhalasztotta az edzését.Ehelyett inkább egy kicsit bővebb felvilágosítást adott Vaatinak Equestriáról,és a rajta lévő falvakkal,városokkal kapcsolatban.A harc napján viszont kitünően sütött a nap,így a legtöbb póni kint tőltötte az időt,a kicsit még nedves talajon.Az ibolya színű unicornis az egész nappalt edzéssel töltötte,és amikor leereszkedett a nap,már felkészűlve várt.
A holdot már csak pár perc választotta el,hogy középre érjen.Vio félig a házban volt,félig pedig a holdsütötte tájban.Érezte,hogy valaki a háta mögött nézi,ezért hátrafordult,ahol meglátta Vaatit,mellette pedig Shadowot,aki pont ott ált,mint Vio árnyéka.
-Nos,akkor most itt fogsz álni,mint Viszály a Vágtaszegi szoborparkban,vagy mész?Asszem te nem a késések pónija vagy-szólalt meg Shadow kivívő hangon.
-Talán amiatt aggódsz,hogy nem fogod majd tudni legyőzni Ghirahimot,és démonná válsz?-szólalt meg kérdően Vaati a mellete lévő fehér póni után.
-Nem,nem aggódok amiatt.Lefogom tudni győzni,akárhogy is!-Mondta optimistán Vio,és átlépve az ajtón át el is vágtázott.
-Sok szerencsét!-kiabálta még oda neki Vaati.
-Szüksége is lesz rá...-mormogta magában Shadow.Közben a már Pónifalvából kiért csődör csak vágtatott tovább,ahogy patái bírták,és amikor már tudta,hogy nagyon a helyszín közelében van,lelassított,és sétálva ment tovább.A sivár puszta ott várta őt,ott pedig már várta a vörös köpenyes uncornis.Amikor odaért a pusztához,Ghirahim kinyitva a száját beszélni kezdett az odaérkezett pónihoz:
-Pont időben érkeztél,Link,bár azt nem tudom,hogy a szerencséd is veled érkezett-e..Mindegy,készülj,mert ez lesz az utolsó csatád,amit a gonosz ellen fogsz vívni!Ám elötte...
-Mivan elötte?-vágott szavába Vio.
-Ne vágj a szavamba,neveletlen gyermek!Ám elötte még főltennék neked egy ajánlatot neked,ha nem bánod.
-Rendben,mond akkor,de gyorsan ám!-türelmetlenkedett a lila ruhás póni.
-Az ajánlatom megkönnyítene tégedet annyival,hogy legalább nem kell félig meghalnod a harcban,azaz röviden:Állj át most hozzám,és Ganondorfhoz,és nem fogok ártani a kis Vaatikának-mondta a gúny,és a mézes-mázosság keverékével Ghirahim.Vio két másodperc csönd után ráüvőltött a démonra:
-Soha,soha,SOHA!ÉN CSAK HARC UTÁN ADOM MEG MAGAM!-Ghirahim csalódottan sóhajtott egyett,és komoly tekintettel szólt oda a másiknak.
-Hát rendben van!Ha te tényleg sérülésekkel akarsz veszíteni,akkor legyen hát!-És a semmiből előkaparintva a kardját támadásba lendűlt,miközben a vörös köpeny a semmivé vált vágtázás közben.Egyszer csak megált,de a fekete penge nem ált meg a levegőben,és egyenesen tartott a célpont felé.Vio egy pajzsal probálta kivédeni a kardot,de az akkora sebeséggel haladt előre,hogy széttőrte a mágikus falat,de csak egy nagyobb vágást hagyott ellenfelén.Ezt az ibolya színű unicornis nem hagyta,ezért főlugrodt,és ki is lőtt egy nyilat,ami után egy fény nyalábot küldött,így az eredmény egy fénylő nyíl lett,ami majdnem eltalálta a démon hátát,de akkor is súlyos sérülést okozott neki az oldalán.Megint támadásba lendűlt a kard,de mostmár követni kezdte Viot,amig el nem találta valahol.Amikor a sötét kard a háta mögött volt a csődörnek,az hátralőtt megint egy fénylő nyilat,és a két ellentétes fegyver egymásba ütközött.Nem robbantak fel,hanem mert a penge erősebb volt a fánál,kettévágta a fény nyilat.Annyival viszont gyengítette a támadást,hogy csak Vio ruháját vágta ketté,és egy kis vágást okozott az oldalának.A harc sokáig folyt,és csak úgy szált ide-oda a nyíl,és a kard.A végére már mind a ketten kivoltak fáradva,és egy támadást tudtak csak bevetni,így egyszerre elkezdtek vágtatni egymással szemben.Amikor már centikel voltak egymástól,egyszerre eltüntek,és egymással háttal tüntek fel újra.Mind a két fegyver,a nyil,és a kard eltüntek,elöször pedig Vio nyila tünt fel,de az Ghirahim lábában jött elő.Vio megfordult,és meglátva a nyilat a lábában elöször még kicsit örűlt,hogy legalább ő valamelyik testrészébe beletalált az ellenfelének.Ekkor viszont,mint hogyha egy méreghullám átsöpört volna rajta,előtünt a kard a hátában,és egyben a vele lévő fájdalom is.Megprobált lépni,vagy felkiáltani,de nem ment.
-Há!Megmondtam,hogy nem tudsz legyőzni!Most pedig,hogy minél hamarabb túl ess rajta...-Ekkor pedig a démon két patadobbantással eldöntötte a csődört,ezután pedig egy furcsa átalakulás következett:A kard valami furcsa fekete folyós anyaggá változott,és ellepte a pónit félig ez.Bár eléggé kuszán,de látszott,hogy a folyós anyag nem csak ellepte az uniconist,hanem hozzátett egy pár sárkányszárnyat.Ezt úgy élte át Vio,mintha csak valami savat öntöttek volna rá,ami felemészti,megprobált legalább sírni,de nem ment.Mikor már a legnagyobb részét elöntötte a furcsa sav,az beszívódott a testbe,és a sárkányszárnyak pedig hozzákapcsolódtak a pónihoz.Főlált,de már félig nem az igazi Vio volt,hanem egy koromfekete alikorn.A fél arcát ellepte a feketeség,így a feketével ellepett szemnek a szembogara tiszta feketén nézett a semmibe.Ghirahim ezt mosolyogva nézte végig,majd örömmel hangjában megszólalt:
-Nos,ez egy remek harc volt..-és közben kihúzta a lábából a nyilat-de tudni lehetett,hogy nem győzöl le.De ne félj,ebben az alakodban már nem fog ez téged szomorítani,mert már nem is fogsz ebben a formádban már semmit sem érzel,csak dühöt.No,gyere,az Úr már vár.
Szó nélkül ment utána a félig szénszínű póni olyan semmitmondó képpel,amit más nem is látott még.
Főlkelt a nap,és bár mások üdén keltek fel,egyvalaki azonban nem volt annyira vidám ekkor.Vaati nem aludt el,ezért az ajtónál várta Viot,aki viszont nem jött.Még mindig ugyan annyi reménnyel várta az ibolya színű csődört,ahogyan hajnalban is.Shadow amikor meglátta az ajtónál a kisebb unicornist,odament hozzá,és komoran ezt kérdezte:
-Még mindig nem jött meg?
-Nem,még mindig nem-A fehér színű póni sóhajtott egyet,és ezt mondta a másiknak:
-Vaati,szerintem este sajnos Vio veszített-Vaati főlmérte a helyzetet,és miután rájött,hogy ennyi idő után már vissza kellett volna jönnie Vionak,elszomordva dadogta:
-Vio......veszített talán?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
